B. 14 éves fiú, akivel 2 éve nagyjából havi rendszerességgel találkozunk.
Kezdetben tic, szédüléssel járó rosszullétek, éjszakai felébredés tüneteivel fordultak hozzám.
Császármetszéssel született. Édesanyja a korai gyermekkor sok nehézségéről, mozgásbeli és társas kapcsolatokat érintő gátoltságokról számolt be. Egészen kis korától jellemző rá, hogy elkülönül közösségben a társaitól. 12 évesen az éjszakai felébredést követően minden éjszaka a szülők ágyában aludt. Jó tanuló, ennek ellenére az iskolában egyáltalán nem érezte magát biztonságban, a közösségben elszigetelődött és a társai iránt indokolatlan mértékű dühöt, haragot, mondhatni gyűlöletet érzett.
A szédülés a kezelések elején megszűnt és sokat javult az akaratlan pislogás is. 1 év közös munka és havi rendszeres oldások eredményeként az alvásprobléma is rendeződött.
Az oldások fényt derítettek arra is, hogy nagyon sok félelme volt. Félt többek között a változástól, sötéttől, egyedülléttől, betegségtől. Ezeken dolgoztunk.
A további kezelések során sikerült elérni, hogy ma már egyre önállóbb, egyedül közlekedik, ami korábban elképzelhetetlen volt.
A társas kapcsolatok iránti igény is megfogalmazódott már benne, bántja, hogy ez nem igazán működik az életében és szeretne tenni érte.
Tovább dolgozunk még a kiközösítés és a társakkal való konfliktus problémakörén.
Stresszoldás kineziológiával >>
