A tanulás egy természetes folyamat, amely már a születésünk pillanatában elkezdődik és egész életünkön át tart. A csecsemők az érzékszervi tapasztalásaik révén és utánzással kezdik a környezetüket felfedezni. Fejlődésünk során mindannyian a saját benyomások, észlelések és tapasztalatok szűrőjén át teljesen egyedi belső térképet alakítunk ki ahhoz, hogy képesek legyünk eligazodni az életben. Ez a szűrő meghatározza az önmagunkkal és a világgal kapcsolatos gondolatainkat és elvárásainkat. Más és más viszonyulásunk alakul ki attól függően, hogy sok megerősítésben volt részünk, vagy úgy nőttünk fel, hogy semmire sem tartottak képesnek.
Agyunk különböző területei állandó kölcsönhatásban vannak. Amikor ez az összehangoltság megfelelő, akkor egységben vagyunk, gondolataink és tetteink harmóniában vannak egymással. Ilyenkor szívesen végezzük a feladatainkat, elégedettek vagyunk önmagunkkal és a tanulás is egy kellemes, az életünket gazdagító tevékenység számunkra. Sajnos nem mindig vagyunk abban a helyzetben, hogy zavartalanul és hatékonyan tudjunk tanulni. Ennek hátterében az adott pillanatban éppen fennálló lekapcsolt állapot van, amely azt jelzi, hogy a szervezet stressz szintje olyan fokú, hogy már nem képes az összes agyi funkciót összehangoltan ellátni. Ilyenkor nem vagyunk egységben.
Ha a negatív stressztényezők összeadódnak és elhatalmasodnak rajtunk, nem vagyunk képesek fenntartani agyunk egységét.
Melyek ezek az ún. negatív stressztényezők?
Ilyen lehet a vízhiány, amelytől fáradtak, kimerültek és dekoncentráltak leszünk.
Ilyen lehet még a nem megfelelő táplálkozás, finomított élelmiszerek, sok színező- és tartósítóanyag fogyasztása, amelyek emésztési problémákat, ételallergiát okoznak, ezáltal hiperaktivitás, agresszivitás és koncentrációs problémák alakulhatnak ki.
Károsan hat az agyi funkciókra a vizuális ingerek sokasága is („digitális drogok”). Az olyan információözön, ami egyidejűleg mozgáshiánnyal társul. A kétdimenziós látás következtében gátlás alá kerül a térben gondolkodás. Romlik a kéz és a szem koordinációja, és problémák keletkezhetnek az olvasásban, számolásban, írásban és a sportban.
Az alváshiány, a mozgásszegény életmód, a zajártalom és a szennyezett levegő szintén olyan körülmények, amelyek nem kedveznek az eredményes tanuláshoz szükséges összehangolt állapotnak.
Továbbá agyunk egységét nagy valószínűséggel nem vagyunk képesek fenntartani az alább felsorolt negatív stresszfaktorok hatása alatt sem:
- túlságosan magas követelmények és elvárások
- nézeteltérések családon belül és kívül
- változások a magánéletben ( iskolakezdés, iskolaváltás)
- vizsgadrukk
- konfliktus a tanárral
- szülők válása
- időhiány
- költözés
- negatív elvárások
- előítéletek és értékelések
- kellemetlen érzések (félelem, düh, harag, csalódás, bánat, irigység, féltékenység, szégyen)
- a kellemetlen emlékekhez kapcsolódó arcok, hangok és színek
Ezekről vagy tudunk, vagy nem is vagyunk tudatában. Lehet, hogy állandóan jelenlévők, de az is lehet, hogy változtathatunk rajtuk. Lényegében az összes inger együttese és gyakorisága, valamint ezek kontrollálhatósága határozza meg, hogy fellép-e a tanulás során negatív stressz. Általánosságban elmondhatjuk, hogy amikor ezekből túl sok lesz tanulási és magatartási zavarok lépnek fel.
A tanulás folyamatában azért van nagy jelentősége a stresszkezelésnek, mert a külső körülményeket általában nem tudjuk megváltoztatni. Egyedül a saját hozzáállásunkat tudjuk pozitív irányban befolyásolni, ami a javulás feltétele.
