Salamon király híres volt bölcsességéről, igazságos ítéleteiről. Egy napon két asszony jelent meg előtte.
Az egyikük a következőket mondta:
„Uram, én és ez az asszony ugyanabban a házban lakunk. Nemrégen a világra hoztam egy fiút. Három nappal később neki is fia született. Továbbra is együtt éltünk ugyanabban a házban. Mindegyikünk a saját gyermekét gondozta. De az elmúlt éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia. Erre éjnek idején felkelt, s míg én aludtam, és nem vettem észre, hogy mit cselekszik, elvette a mellemről a fiamat, és a halott gyermeket fektette oda helyette. Virradatkor vettem észre, hogy nem a saját fiam fekszik mellettem.”
A másik asszony azonban ellene szólt: „Hazudsz! A te fiad halt meg, az enyém maradt életben.”
A másik azonban váltig állította, hogy az ő gyermeke az, aki életben maradt.
A király végighallgatta őket, és elgondolkodott a történteken. Nagy csend lett körülötte, mindenki várta az ítéletet.
Akkor a király a következőt mondta:
„Rajzoljatok egy krétakört a földre, és helyezzétek el benne a gyermeket!”
A szolgák teljesítették a parancsot, és mindenki kíváncsian várta, hogy mi fog történni.
Salamon király akkor így szólt az asszonyokhoz:
„Azé lesz a gyermek, aki a kettőtök közül magához tudja húzni őt, az igazi anyának biztosan nagyobb az ereje.”
Akkor az az asszony, akinek meghalt a fia, teljes erejéből maga felé vonta a gyermeket, mert erősen akarta, hogy az övé legyen.
A másik asszony azonban megijedt, hogy fájdalmat okoz a kicsinek, és elengedte őt:
„Inkább lemondok róla, minthogy ketté szakítsam!”
Salamon erre meghozta az ítéletet:
„Az az igazi édesanya, aki inkább lemond a gyermekéről, de nem engedi, hogy baja essék. Kapja tehát ő vissza a fiát!”
Miben segíthet a kineziológia? >>
