„Egy sérelem mindaddig láthatatlan marad, míg senki sem emlékszik rá, míg senki sem beszél róla nyilvánosan. A külső szemlélő számára az áldozat nem áldozat, az elkövető nem elkövető, tehát mindkét felet félreismeri, mert egyikük szenvedése, illetve a másik erőszakos tette számára láthatatlan marad. Kétszeresen is igazságtalanság történik tehát: egyszer akkor, amikor a bántalmazás megesik, másodszor pedig akkor, amikor nem vesznek róla tudomást.” Miroslav Volf
Minden ember nehezen viseli az elutasítást. Mélységesen bántó számunkra – függetlenül attól, hogy idegentől vagy éppen nagyon közelálló személytől kapjuk.
Az elutasítás lelki és fizikai fájdalom is egyben
A Kaliforniai Egyetem egy kísérletben a szociális elutasítás hatásait vizsgálta, és meglepő eredményre jutott. A teszt során három egymás számára ismeretlen ember vett részt. A feladatuk az volt, hogy egy számítógépes játék keretein belül labdát dobjanak egymásnak úgy, hogy mindenkihez körülbelül ugyanannyiszor kerüljön a labda. A játék alatt mindegyik alany egy MRI gépben feküdt, így a szakértők sikeresen megfigyelhették a próba során, hogy az alanyoknak, mely agyi területe aktivizálódik a feladat során.
Természetesen a virtuális térben zajló labdajátékot – bár erről ők maguk mit sem sejtettek – nem a résztvevők irányították, a program előre meg volt írva, mégpedig úgy, hogy az egyik alanyhoz látványosan kevesebbszer kerüljön a labda. A kirekesztett játékos esetében ugyanazok a területek aktivizálódnak az agyban, mint fizikai fájdalom átélésekor. Így bizonyítást nyert, hogy az elutasítás tehát valóban egyenértékű a fizikai fájdalommal.
Mit tegyünk, ha elutasítanak?
Először is nagyon fontos, hogy tisztában legyünk önmagunkkal. Ha alacsony az önbecsülésünk, egy visszautasítás még inkább csökkentheti azt. Ilyenkor könnyen elkezdhetjük ostorozni magunkat és máris a „nem kellek neki”, „nem vagyok elég jó” gondolatok csapdájában vergődünk.
Tévúton járunk, ha a külvilágban szeretnénk megerősítést nyerni. Ilyen esetben ugyanis egy alapvetően belső problémát akarunk külső segítséggel megoldani, amivel az a legnagyobb baj, hogy ha a segítség végül elmarad, elfogy, eltűnik, akkor újra egyedül maradunk a gondjainkkal és emiatt újra fájdalmat élünk át. Ha így gondolkozunk, egy ördögi körbe sodorjuk magunkat.
Az elutasítás felett érzett fájdalom ellen leghatékonyabban megfelelő önbizalom és önbecsülés kialakításával tudunk tenni, amihez az önismereten át vezet az út. Ettől még az elutasítás mindig rossz élmény lesz, de ha legközelebb hasonlót kell átélnünk, sokkal könnyebben túl tudunk majd jutni rajta, és nem ragadunk bele a negatív gondolatok hálójába.
